Ballagásra!
Szeretnék véleményt kérni! Aki olvassa és szívesen játszana velem, megköszönöm véleményét.
"Mai alkalommal utoljára, kicsit meghatódva mégis jóleső érzésekkel állok itt, és köszönök el a diákoktól, szülőktől, tanároktól, és minden technikai dolgozótól is, aki segítette az itt felsorakozott mára már felnőtt emberré vált fiatalok, valamint szülők életét.
„Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép, s lelép: s mindenkit sok szerep vár….”mondta Shakespeare egykoron.
Ti, kedves ballagó diákok, 4-5 éven keresztül koptattátok az iskola padjait. Nem csak ti, hanem mi szülők is részese voltunk az iskola életének.
Színház az egész világ….
Színház az iskola, ahol a diák szerepében játszottatok, megéltetek olykor tragédiának látszó eseményeket. Sok-sok komédia részesei lehettetek, - ha egy-egy dolgozatra, feleletre gondolunk – tragikomédiát éltetek meg.
Mi anyák – apák, játszottuk a szülők szerepét, tanáraitok a pedagógusét. Ki nagyon jól, ki kevésbé, de hiszem, mindenki a legjobb tudása, képessége szerint.
Évről - évre felléptünk ezen a forgószínpadon. Ebben a különös körszínházban, voltunk mindannyian, főszereplők, epizódszereplők, és gyakorta rendezők is. Sokat tanultunk az elmúlt években egymástól. Mi szülők bölcsebbek, ti kedves ballagók felnőttek, az itt maradó pedagógusok tapasztaltabbak lettek.
Bennünket szülőket ez az ünnep picit keser-édes érzéssel tölt el. Keserű: mert megint lezárul egy korszak, valamitől el kell válni, gyermekeink lassan-lassan kirepülnek minden percben vigyázó szárnyaink alól. Édes, mert egészséges testben, egészséges lélekkel elértek az életük jelentős állomásához. Együtt nevethettünk, örülhettünk sikereiknek, mindeközben felnőtté váltak.
Most egy újabb felvonás kezdődik az életetekben, életünkben ahol mások lesznek a rendezők az élet színpadán, más szerepeket kell játszanotok, játszanunk nekünk szülőknek is.
Búcsút veszünk a nevelőitektől, akik igyekeztek benneteket megtanítani mindarra, amit az élet más területein használnotok kell, vagy hasznos lehet. De nem csak a tantárgyi tudás átadása volt a céljuk, hanem nevelni, utat mutatni nektek, hogy könnyebben boldoguljatok.
Gondoljunk ezekre az évekre meleg szívvel, hálával.
Szeretném megköszönni az itt dolgozó nevelőknek, technikai dolgozóknak a munkájukat, hogy odafigyeltek, szerették, nevelték, tanították gyerekeinket.
Nem maradt más hátra, mint egy francia filozófus szavaival, nemes egyszerűséggel elköszönni:
„Isten vele, barátom; őrizze meg, ha tudja, azokat az érdekeit, amelyek a társasághoz fűzik; de ápolja azokat az érzelmeit, amelyek elválasztják tőle”.
Sok sikert, örömet, boldogságot, és még több egészséget kívánok minden ma ünneplő még diáknak, szülőnek, itt dolgozónak az élet színdarabjának új felvonásához. "
- 2010-04-24 21:21:12
- Keletiboszy
- (hozzászólások: 2)
